Squash / Fallabda

A fallabda, bár kevesen tudják több évszázados múltra tekint vissza. A legtöbb forrás szerint a londoni Harrow Schoolban alakult ki 1830 körül. A diákok egy kisebb teremben a falnak ütögettek egy gumilabdát, hogy bemelegítsenek a rackets nevű játékra. Később a kemény labdát puhábbra cserélték, mert rájöttek, hogy így sokkal több ütésfajtát lehet használni, és jóval nehezebb a játék is. Így alakult ki a squash. A fallabda azóta sok változáson ment keresztül. Napjainkra az egész Földet behálózó sportággá vált, a világ számos országában 15 millió játékos űzi ezt a sportot. Robbanásszerű növekedésének ütemét jelzi, hogy az elmúlt tíz évben 20%-kal nőtt a sportágnak hódolók aránya. Ennek a dinamikus fejlődésnek köszönhetően sor kerülhet arra, hogy 2012-től hivatalos olimpiai versenyszámmá váljon. A növekvő népszerűség ellenére a squash nem kapott elég nyilvánosságot, mára azonban a speciális, csak egy irányban átlátszó, plexifalú pályáknak köszönhetően már több ezren is figyelemmel kísérhetnek egy meccset, a finomfelbontású kamerák és az UV- fényben világító labdák pedig a televíziós közvetítéseket is egyre élvezhetőbbé teszik.

Magyarországon a sportolni vágyók körében népszerűsége évről évre növekszik. Jelenleg közel 50.000 ember választja elsőszámú szabadidős sport tevékenységének a squash-t, és a sportot versenyszerűen űzők száma is szépen gyarapodik. Nemcsak a fallabdát játszó, de a fontosabb versenyeket figyelemmel kísérő nézőközönség száma is egyre csak növekszik.

A fallabdát egy meghatározott méretű „üvegteremben” játsszák. A játék lényege abból áll, hogy a játékos megpróbálja bizonyos vonalak között úgy elütni a labdát, hogy ellenfele azt egy pattanás után se érhesse el. A mérkőzés három nyert szettig tart, minden szettet kilenc pontig játszanak. Minthogy csak az a játékos szerezhet pontot, aki szervál, a mérkőzés akár igen hosszú ideig is eltarthat, tehát ez a sport a játékosoktól a megfelelő technikai és taktikai tudás mellet, rendkívül jó állóképességet is követel.